Amikor kilépnék a kertkapun valami hatalmas ugrik a nyakamba és egyből feldönt.
-Hééé!-kiabálok, hátha valaki a segítségemre siet.
-Bessy nem szabad! Hagyd abba!- Kiabál valaki a közelemből.- Ne haragudj. Ezek szerint kedvel téged.
 Végre megszabadulok attól a valamitől és felállok. Amikor visszanyertem az egyensúlyomat akkor látom hogy egy rotweiler ugrott a nyakamba.
-Köszi! Nem tudom mit csináltam volna ha nem jössz!- mosolyogtam az ismeretlen fiú felé.
Amikor ránéztem egy furcsa érzés kapott el. A gyomromban lepkék kezdtek el táncolni és akkor felismertem hogy ki is ő.
-Te...te...te...-dadogtam.
- Én?-kérdezte meglepetten.
-Te Paul Wesley vagy!- válaszoltam kicsit sem hisztérikus hangon.
-Igen én vagyok.-mondta mosolygva.-De a te nevedet még nem tudom.
.Cynthia. Cynthia Silverman.
-Szép neved van.-mosolygott tovább.
A mosolyától majdnem elolvadtam. És a szeme! Egyszerűen gyönyörű volt.
- Köszi! De te hogy kerülsz Los Angeles-be?-kérdeztem.
- Itt lakik az egyik barátom. És hozzá költöztem. Elegem lett a Hollywood-i életből.-mondta egy kicsit szomorúbban.
- Hát ha városnézésre van szükséged csak szólj! Mostmár tudod hogy hol lakom!-mondtam vágyakozva, hátha igen mond a meghívásra. Nem mintha a barátja nem tudná megmutatni a várost.
- Ez remek ötlet. De inkább este kéne. Nem szeretem a rajongókat. Este már kevesebben vannak az utcán.
- Oké, felőlem! Most rohannom kell!
- Hát, örülök hogy találkoztunk! Vigyázz magadra! Szia!- mondta sugárzó mosollyal.
- Igen, szia!
Integettem és mentem tovább. Jesszusom! Az ember nem minden nap találkozik egy hírességgel! Főleg azzal nem, akiért rajong. És itt lakik a szomszédban. Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere.

*

Amikor megérkeztem Caroline-hoz elmeséltem neki az egész találkozást.
- Figyelj mondanom kell valamit!
-Mond csak nyugodtan!
- Biztos nem kaptál napszúrást? Ilyenkor elég erősen tűz a nap.
- Vicces vagy. Ez valóságos volt.
- Te lány...tudom, hogy oda vagy érte, de csak így nem fog besétálni az életedbe és megmenteni a kutyájától. Valamit félrenézhettél.
- Megkérdeztem a nevét. Ő az. Biztos vagyok benne. Hidd már el nekem!
- Oké, majd meglátjuk. Mit veszel fel este, amikor találkozol a nagy hírességgel?
-Csak én éreztem a gúnyt, amit beleraktál?
- Lehetséges. - mondtam mosolyogva. - Szóval?
- Még nem tudom. De nem szabad úgy viselkednem, mint egy őrült rajongónak.
- Nem ártana. Na gyere, igyunk meg egy kávét.

1 óra múlva megszólaltam.
- Ne haragudj de mennem kell. Hívlak hogy, hogyan alakultak a dolgok!
- Oké mindenképpen hívj. Aztán csak ügyesen! - kacsintott rám. - Puszillak.

- Szia!
Miután végre elhagytam a házat siettem hazafelé. Caroline csak pár utcával lakik arrébb. És már 17 éve a legjobb barátnőm.
Amikor befordulnék az utcán Paul jön felém integetve, épp Bessy-t sétáltatva.
-Szia!- köszönt megint mosolyogva.
-Hello!- mondtam elpirulva.
-Nekem a ma este tökéletesen megfelel.Neked jó?
-Persze!- lehet hogy egy kicsit gyorsabban vágtam rá a választ ahogy kellett volna.
- Akkor nyolckor érted jövök.
- Oké! Akkor nyolckor.
Integettünk egymásnak és haladtunk tovább. Annyira örültem! Este nyolckor elindulok egy totál helyes sztárral a városba.