Reggel arra ébredtem, hogy valami megnyalja az orromat.
- Hé kiskutyám! Nyugi!
Várjunk csak! Nekem nincs is kutyám! Abban a pillanatban kipattant a szemem és Bessy-t láttam magam előtt. Ha itt van Bessy… Akkor ez csak egyet jelenthet. Itt van Ő is.
Azonnal kikászálódtam az ágyamból és felkaptam az első ruhát, ami a kezem ügyébe került. Magamhoz hívtam Bessy-t és vele együtt leszaladtam a lépcsőn. Berohantam a nappaliba, a konyhába de Paul sehol sem volt.
- Cuki a pólód!- mondta egy hang az étkezőből.
- Mi?- fordultam hátra egy kicsit ijedten. – Paul! – kiáltottam fel!
- A húgod beengedett. Remélem Bessy nem ébresztett fel. Amikor beléptem, felrohant. Nem tudtam mit kezdeni vele.
- Semmi baj. Már amúgy is fel kellett volna kelnem. – mosolyogtam rá. – Eljöttél?- kérdeztem.
- Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem meg Bessy-vel sétálni.
- Benne vagyok!
Ránéztem a pólómra, amin a Micimackó szereplői voltak és a kis fehér sortomra, ami már két éve meg volt.
- Talán át kéne öltöznöm.- mondtam nevetve.
Felmentem az emeletre, megmostam az arcom, majd felvettem egy fekete leggingset egy fehér tunikával.
Később gymás mellett sétáltunk és beszélgettünk.
- Van valami hobbid?- kérdezte.
- Imádok fényképezni. És szeretek olvasni is.
- Igen, én is szeretek olvasni. Meg ez a munkámhoz tartozik.
- Persze. Ez olyan kötelező féleség is. Neked mi a hobbid?
- Szeretem a téli sportokat. Sőt..szeretek mindent, ami sport.- mondta nevetve.
-Szoktam futni és jógázni.
- Jóga? Sosem értettem mi benne a jó.
-Megnyugtat. Tudod, testi-lelki béke. Szerintem tényleg hasznos! - kacsintottam rá.

És ez ment fél órán keresztül. Ő kérdezett én válaszoltam, vagy épp fordítva. Amikor majdnem befordultunk az utcánkba elkezdett szakadni az eső.
Erre elkezdtem nevetni.
- Ez a mi szerencsénk. – nevetett velem. – Michael nincs otthon, így ázhatok a ház előtt.
- Gyere át hozzám. Csak a tesóm van otthon.
- És a szüleid?
- Egész nap dolgoznak. Nem nagyon vannak itthon, kivéve hétvégenként.
- Ha nem gond, hogy összevizezem a szőnyeget, akkor megyek.
- Dehogy gond! Ugyanúgy összevizezem én is! – nevettem.
Végigrohantunk az utcán a házunk felé. Amikor ki akartam nyitni az ajtót nyitva találtam.
Talán Dóri hagyta nyitva. Persze igazam is volt.
- Sziasztok! Látom, eláztatok! – kuncogott Dabrina.
- Igen egy csöppet. Az ajtót becsukni nem kell?- kérdeztem vádlón.
- Hoppá! Valószínű elfelejtettem, amikor behoztam a…- egyből elhallgatott.
- Folytasd!- utasítottam.
- Na jó! De majd én mondom meg anyuéknak.
Azzal felrohant de már jött is vissza egy kis fekete gombóccal a kezében.
- Ő itt Johny. 
- Te hazahoztál egy kutyát?
- Itt volt a kertben. És mivel senki nem kereste megtartottam.
- Mutasd!
Kezembe vettem a kis csöppséget és értettem miért hozta haza. Nagy, barna szemeivel úgy nézett, akit egyből magamhoz szorítanék és sosem engedném el. Ahogy láttam, jól volt tartva, a szőre is szép fényes volt.
- Őt muszáj lesz megtartanunk! – mondtam neki mosolyogva.
-Bizony! De majd ezt magyarázzuk be anyáéknak is. 
- Majd kint lesz a kertben. Úgyis olyan nagy, el lesz ott.
- Igen ez igaz. Na, kettesben hagylak titeket.- fogta a kiskutyát és bement a nappaliba.
Felrohant a  és mi ketten maradtunk Paul-lal.
- Olyan csöndben voltál.
- Ez családi ügy. – kuncogott.
- Gyere, menjünk fel a szobámba.
Megfogta Bessy nyakörvét és óvatosan, nehogy összekoszoljon valamit, felvezette a lépcsőn.
- Nagyon szép szobád van.
Halványlila falak, fa parketta, hozzá illő fa bútorok. Szerettem a szobámat. Stílusos, de egyedi.
- Köszönöm.
Leült a franciaágyamra én pedig mellé telepedtem.
- Szereted a munkád?
- Persze. Imádom. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt a szakmát választottam. Jó, vannak hátrányai is, de eszméletlenül szeretem. A kollégáim is fantasztikusak. És 25 évesen már ilyen sikeres vagyok...álmomban sem gondoltam volna.
- Bevallom, az a kedvenc sorozatom. Alig várom, hogy újabb és újabb rész következzen.
- Aranyos vagy.
Éreztem, ahogy elpirulok. 
- Te mi szeretnél lenni?
- Rendezvényszervező, fotográfus. Amit szeretek csinálni.
- Szép cél. Remélem sikerülni fog.
Belenéztem gyönyörű barna szemébe. Tudtam, hogy már most többet érzek iránta, mint barátság.
Megcsörrent a telefonja. Michael volt az. Felvette, alig beszéltek 2 percet.
- Mennem kell. Michael hazaért. Jó volt veled. Köszönöm hogy itt lehettem.
- Igen, veled is.
- Gyere Bessy. - hívta ki kutyáját az asztalom alól.
Lekísértem, és kiengedtem az ajtón. Mind a ketten mosolyogtunk. Miután elment, feltettem a fülhallgatómat, és elkezdtem lejátszani a kedvenc listámat.