Nem tudtam, mi van velem. Egy dologban biztos voltam. Hiányzik Paul. Jobban, mint bármi más. Pár napja ismerem, de már most úgy érzem, mintha mindent tudnék róla. Működik a kémia. Az egyetlen dolog, amiben elismertem, hogy a kémia hasznos. Még sosem éreztem ilyet. Volt már barátom, de sosem volt ilyen erős érzelmem felé. Szeretem? Alig ismerem. Mégis annyi mindent megtudtam róla. Ráadásul ő egy híres színész. Pont én kellenék neki? Egy Los Angeles-i tinilány?
Gondolataim közepénél tartottam, amikor megszólalt a mobiltelefonom. Ránéztem, és láttam hogy az ébresztő szólalt meg. Hát persze. Egy újabb hétfő, ami azt jelenti, hogy egy újabb iskolanap.
- Jó reggelt! - kopogott be anya. - Látom felébredtél. Kérsz reggelit?
- Igen, köszönöm! Mindjárt lemegyek!
Behajtotta maga mögött az ajtót, én pedig elmentem a fürdőszobába. Dabrina már ott mosta a fogát. Ez a hátulütője, ha közös fürdőszobád van a húgoddal. Odaálltam mellé, és elkezdtem fésülködni.
- Elmondtam anyáéknak a kutyát. Megengedték. - mondta boldogan.
- Ennek örülök. Legalább tanulsz egy kis felelősséget. Meg már amúgy is akartunk egy kutyát. Johny lesz a mi kis kedvencünk.
- Persze, hogy kedvenc, hisz olyan édes.
- Jössz reggelizni? - kérdeztem.
- Ma korán be kell mennem. Apa elvisz. Délután találkozunk. - azzal ki is viharzott a fürdőből.
Lementem a konyhába, anya már ki is rakta a tejet a kedvenc epres müzlimmel.
- Kicsim, tudom hogy sokat kell dolgoznunk apával, de ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekünk?
- Persze anya. Tudom.
- Mi van azzal a fiúval? Tegnap láttam elmenni tőlünk. Olyan ismerős volt.
- Anya...Ő Paul Wesley.
- Tessék? Jól hallottam? - kérdezte megdöbbenve.
- Pár napja ismertem meg.
- Ő az aki a The Vampire Diaries-ben szerepel?
- Ő az.
- Akiért annyira odavagy?
- Anyaaa! Nem olyan hihetetlen. - pedig de. Az volt.- Pár napja költözött ide. Felborított a kutyája és így ismerkedtünk meg.
- Ez csodálatos Cynthia! Hogy alakulnak a dolgok?
- Nagyon jól. Annyira más. Sokkal jobb az élete, mint ahogy azt az újságok írják. Olyan közvetlen és jó fej. - Tetszik?
- Nagyon. Még sosem éreztem ilyet.
Anya elgyengülve rám nézett, adott egy puszit a fejemre.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek anya. Nem fogsz elkésni?
Ránézett az órájára és gyorsan megfogta a táskáját és a kocsikulcsot.
- Este találkozunk! - kiabálta az ajtóból.
Gyorsan elmostam a tálamat és felmentem átöltözni. Felvettem egy szürke farmernadrágot, egy fehér pólót és a Converse cipőmet. Megfogtam az iskolatáskámat és elindultam az iskola felé. Ha lenne kocsim most öt perc alatt ott lennék. Így egy jó negyed óra.